Olyan békés halaknak kínálhatjuk fel így a csalit, melyek az iszapot túrva szedegetik fel a táplálékot, de a ragadozók között is több olyan faj van, amely többnyire a vízfenék közelében keresi a táplálékot.

 

 

 

A fenekező készség igen egyszerű, fontos alkatrésze a súly, amely sokféle alakú, fajtájú, nagyságú lehet. Szerelhetjük egy, kettő vagy három horoggal, bár a többhorgos szereléknek megvan a maga hátránya (elakadásveszély). Érdemes a fenekező szereléket már otthon összeállítani, külön-külön szereléktartó létrán szállítani, így egyszerűbb hozzáfogni a horgászathoz.

 

A súly (mely lehet ólom, etetőkosár, tirolifa) lehet csúszó vagy fix. Amennyiben csúszóra szereljük, szükség van ütköző közbeiktatására.

Módszertől függően kapásjelzőt használunk a fenekező horgászatnál, melyet zsinórra rögzítünk a bedobás után. Rablóhalazáskor célszerű a kapásjelzőt mélyebbre engedni, biztosítva ezzel a megfelelő idejű nyeletést.

 

 

 

Speciális fenekező módszerek a feederezés és a bojlizás. Feeder- vagy pickerbotos horgászat alkalmával az érzékeny spicc közvetíti a kapást. Rendkívül kifinomult módszer, kora tavasszal például szinte csak ezzel van esélyünk a sikerre.

 

 

 

A bojlizás egyre elterjedtebb hazánkban, sokan specializálódnak kizárólag erre a módszerre. Lényege, hogy folyamatos etetéssel egy kiszemelt területre szoktatjuk a halakat, majd viszonylag nagy méretű csalikkal (melyeknek horogra tűzése eltér a szokványos módtól, hiszen nem közvetlen a horogra rögzítjük, hanem egy vékony szálon lóg le arról) próbáljuk elejteni a kifejezetten nagy méretű halakat.

 

A fenekező horgászat igen kényelmes, kevés fáradtsággal járó módszer. Nagy előnye, hogy bármilyen mély vízben tetszőleges távolságra juttathatjuk a csalit. Legjobban állóvízben vagy lassú vízfolyásban alkalmazható.